Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kötelezők röviden...

 

Homérosz-Íliász

A mű olvasása közben érezhetjük, ahogyan a szereplőket az istenek támogatják. Sorsuk nagy részben az istenek kezében van. A trójai és görög sereg csatája egyúttal az őket támogató istenek harca is.

A mű egyetlen epizódja Akhilleusz haragját emeli ki. Agamemnón megsérti Apollón papját, mivel leányát ágyasává teszi. Apollón bosszút áll, s kilencnapi dögvésszel sújtja a görög sereget. Khalkász, a jós tanácsára Agamemnón óriási ajándékkal engeszteli ki Apollónt, ám kárpótlásul Akhilleusz gyönyörű szép ágyasát, Brisszészt veszi el. Akhilleusz megsértődik, s nem vesz részt a további harcokban, sőt azt kéri, hogy az istenek a trójai harcosokat támogassák, ne pedig saját népét, a görögöket.

Láthatjuk, ahogyan Zeusz maga veszi kézbe az Agamemnónnal szembeni bosszút. Menelaosz találkozik Parisszal, aki elrabolta feleségét, Helenét. A párbajt Menelaosz nyerné, ha Aphrodité istennő nem segítene Parisznak.

Zeusz közben vitázik feleségével, Hérával. Zeusz úgy gondolja, hogy akár véget is vethetne a trójai és görög sereg harcának. Vigyék tehát haza Helenét a görögök, s legyen vége a harcnak. Azonban Héra nem nyugszik, ameddig nem látja Trója vesztét, így tehát Zeusz elküldi Athénét, hogy újra háborút szítson.

A görögök győzelmet győzelemre halmoznak. Az elkövetkező énekekben láthatjuk, ahogyan az istenek hol az egyik fél, hol a másik fél megmentésére sietnek. Végül Zeusz az istenek gyűlésén megtiltja, hogy bármelyik isten is segítsen a harcosoknak. Azonban az első, aki ezt megszegi, maga Zeusz felesége, Héra.

Agamemnón el van keseredve, hiszen a legjobb görög harcosok közül sokat már elvesztettek. Úgy gondolja, hogy nem fog sikerülni Trója lerombolása, ezért a hazatérést fontolgatja.

Közben mindkét sereg kémeket küld az ellenség táborába. Görög oldalon Diomédész és Odüsszeusz, a trójai oldalon pedig Dolón, aki jutalomért vállalja a küldetést. Dolón már az út felénél lelepleződik, s bár mindent elárul, amit a két görög harcos tudni akar, Diomédész mégis megöli őt.

Hektór, Parisz testvére újult erőre kap, eljut seregével a görög táborig. Mindkét oldalon hősiesen küzdenek, sokan elesnek. Zeusz látja, hogy minden úgy zajlik, ahogyan a Sors elrendelte, ezért magukra hagyja a harcosokat. Poszeidón, a tenger istene, akinek unokája Akhilleusz, a görög sereg segítségére siet.

Zeusz nagyon mérges lesz, mikor látja, hogy az istenek a parancsára ellenére is támogatták a harcosokat. Patroklosz arra kéri társát, Akhilleuszt, hogy ha már a harcokban nem is kíván részt venni, legalább csodálatos fegyverzetét adja kölcsön neki. Akhilleusz odaadja, s arra kéri őt, ne akarja vele a várat bevenni, hanem elégedjen meg azzal, hogy elkergeti az ellenséget a hajóktól.

Látván Akhilleusz öltözetét, a trójaiak menekülni kezdenek. Patroklosz sok embert megöl, s nem hallgat Akhilleuszra, be akarja venni a várat, s megölni Hektórt. Sajnos Patrokloszt megöli Hektór, s ezzel mélységes gyász lesz úrrá Akhilleuszon. Édesanyja tanácsát kéri, aki azt javasolja, hogy addig semmiképp se vegyen részt a harcokban, amíg egy új fegyverzetet nem készítenek neki.

A XIX. énekben olvashatjuk, hogy Akhilleusz újra visszatér harcolni. A következő énekben Zeusz engedélyezi az isteneknek, hogy segítség a nekik szimpatikus sereget. Megtudjuk, hogy melyik isten kit támogat a harcban. Akhilleusz a Xanthosz folyóig kergeti az ellenséget, akik vagy a kardjától esnek el, vagy pedig vízbe fúlnak. Ezután tizenkét trójai ifjút fűz rabláncra, hogy majd Patroklosz halotti máglyájánál ölje meg őket.

Hektór az egyedüli trójai, aki kívül marad a falakon, s nem hallgatva senkire sem, szembeszáll Akhilleusszal. Hektórt már az istenek sem tudják megmenteni. Érzi, hogy ebben a harcban meg kell halnia, s már csak azért könyörög, hogy Akhilleusz adja ki holttestét. Akhilleusz megtagadja a kérést s miután megöli Hektórt, szekere mögé kötve hurcolja végig a csatatéren a holttestet.

Az utolsó előtti énekben Akhilleusz nekilát barátja eltemetéséhez. Áldozatot mutat be a holttest felett. Éjszaka megjelenik Patroklosz árnya, aki kéri, hogy minél hamarabb temesse őt el, hadd nyugodjon békében. Másnap reggel folytatódnak a temetkezés előkészületei –Akhilleusz feláldozza a tizenkét trójai ifjút, s megöli barátja kedvenc lovát és kutyáját is. Hektór holtestét azonban nem tudja bántani, hiszen azt az istenek védik, s éjszaka ambróziával szórják be.

Akhilleusz barátja tiszteletére versenyt hirdet csodálatos díjakkal, ő azonban nem vesz részt a versenyben annak érdekében, hogy senki elől ne vehesse el a győzelmet. A lovasversenyt Diomédész nyeri meg, az ökölvívást Epaiosz, s a birkózásban a nagy Aiász és Odüsszeusz, futásban pedig szintén az ithakai hős diadalmaskodik.

Végül Akhilleusz bosszút áll barátja gyilkosán, gyásza mégsem enyhül. Tizenkét napon át minden áldott reggel háromszor végighurcolja Hektor holttestét a porban. Az istenek döntenek: Zeusz úgy határoz, hogy most már ki kell adni Hektór holtestét. Priamosz elindul fia holttestéért, cserébe értékes ajándékokat visz. Éjszakára Akhilleusz megvendégeli Hektór apját, Priamoszt, s a háborúról beszélgetnek. Az éj leple alatt a király hazaindul Hermész segítségével, hogy fiát eltemethesse. Tíz napon keresztül készül fia méltó eltemetésére. A máglyán elhamvadt Hektór földi maradványait arányládába zárják, és sírhalmot emelnek fölé.

Shakespeare-Rómeó & Júlia

I. felvonás
Verona utcáján a két viszálykodó család cselédei összevesznek. Benvolio megpróbál rendet teremteni. Tybalt párbajra hívja ki Benvoliót. Megjelenik a két család feje is, végül a herceg teremt rendet, aki még egyszer viszályt szít, és az életével fizet érte. Montague megkérdezi Benvoliót, ki kezdeményezte az összeütközést, felesége pedig megpróbálja megtudni tőle, mi baja lehet Romeonak.
Romeo elmondja Benvoliónak, hogy reménytelen szerelem emészti szívét, mert Róza nem viszonozza érzelmeit. Megtudják, hogy este bál lesz a Capulet-házban, és Benvolio megpróbálja rábeszélni Rómeót, hogy menjenek el, talán ott majd jobb kedvre derül, és a bálon ott lesz Róza is.
A Capulet-házban már készülődnek az esti ünnepségre. Capuletné szól a dajkának, hogy beszélni akar lányával. Júlia két hét múlva lesz tizennégy éves, és elmondja a lányának, hogy Páris gróf megkérte a kezét. Júlia még leány, ő már ebben a korban anya volt, kéri, hogy a bálban nézze meg a grófot, tetszik-e neki.
Romeo, Benvolio és Mercutio is elmegy a bálba, ők is, mint a legtöbb vendég, álarcot viselnek. Tybalt felismeri Rómeót a hangjáról, felháborodik, hogy az ellenséges család sarja meg akarja gyalázni éji ünnepüket; de Capulet nyugalomra inti, és megtiltja, hogy megzavarja az ünnepséget. Júlia és Romeo találkozik egymással, Romeot elbűvöli a lány szépsége, a dajkától tudja meg, hogy a leány, aki elbűvölte, az a gyűlölt család sarja. Júliának is a dajka fedi fel Romeo kilétét.

II. felvonás
Miután Mercutio, Benvolio és Tybalt eljön a Capulet házból, Romeo egy falon átugorva visszaszökik a kertbe. Megpillantja Júliát az erkélyen, és megvallják egymásnak érzéseiket. Júliát szólítja a dajkája, de megígéri Romeonak, ha igazán szereti és nőül akarja venni, akkor üzenje meg azzal, akit másnap reggel elküld hozzá. A szerelmesek nehéz szívvel válnak el egymástól. Romeo korán reggel felkeresi Lőrinc barátot és elmondja, hogy szerelmes lett a Capulet család leányába, Júliába. A barátot meglepi ez a hír, hiszen az ifjú még nem is olyan rég neki panaszolta el Róza iránt érzett viszonzatlan szerelmét. A barát vállalja, hogy összeadja a fiatalokat.
Romeo találkozik barátaival, akik örömmel látják, hogy az ifjú visszanyerte jó kedvét, és újra a régi. A dajka találkozik Romeoval, aki megüzeni kedvesének, hogy délután Lőrinc barát összeesketi őket a cellájában. Rendezze úgy otthon, mintha gyónni menne.
A dajka kisebb szócsata után mondja el Júliának az örömhírt, hogy Romeo délután Lőrinc barát cellájában várja, ahol a barát összeadja őket.
Lőrinc barát tartja szavát, a szerelmesek egybekelnek, a szertartáson mindössze hárman vannak jelen.

III. felvonás
Benvolio és Mercutio beszélget Verona főterén. Benvolio észreveszi, hogy a Capulet-házból is kijöttek. Megjelenik Tybalt kíséretével, és összeszólalkoznak, eközben megjelenik Romeo. Tybalt gyalázkodásaira Romeo szelíden s kedvesen felel. Tybalt egyre dühösebb lesz, nem érti Romeo szavait, gyávának tartja. Tybalt és Mercutio összecsap, Romeo nem tudja megakadályozni, Tybalt megsebzi Mercutiót. Benvolio hozza a hírt, hogy Mercutio meghalt, visszajön Tybalt, és virul, semmi baja. Romeo sem tudja már türtőztetni magát, összecsapnak, és Tybalt holtan esik össze.
Benvolio figyelmezteti Romeot, hogy azonnal meneküljön, hiszen a herceg szigorúan megtiltott minden vérontást. Megjelenik a herceg, a Montague és Capulet család feje, asszonyaikkal. A herceg megpróbálja kideríteni, ki kezdte a perpatvart. Benvolio meséli el, hogy mi történt. Tybalt volt az, ki nem hallgatott semmilyen jó szóra, ledöfte Mercutiót, majd Romeo végzett Tybalttal. A Capulet család Tybaltért kér elégtételt. A herceg súlyos ítéletet hoz. A két család viszálykodása már őt is érinti, Romeot száműzi Veronából. Júlia sürgetné az időt, hogy minél hamarább szálljon le az éj, hogy jöjjön Romeo. Jön a dajka, hozza a hágcsót, amit Romeo küldött, és ekkor tudja meg tőle Júlia, hogy mi történt. Megtudja, hogy Romeo ölte meg Tybaltot, és száműzték Veronából, kétségbeesik, hogy tán soha nem látja többé férjét, özvegy lett, mielőtt asszonnyá vált volna. A dajka, hogy lelket öntsön lányba, megígéri neki, hogy megkeresi Romeot, sejti, hogy az ifjú Lőrinc barátnál lelt menedéket. Romeo Lőrinc baráttól tudja meg a herceg ítéletét, ami számára rosszabb a halálos ítéletnél, hiszen ha elhagyja Veronát, nem láthatja többé Júliáját.
A dajka megleli Romeot a barátnál, látja, hogy ugyanolyan kétségbeesett állapotban van, mint kis úrnője. Lőrinc barát Mantovába küldi Romeot, amíg ő megpróbálja helyrehozni Veronában a dolgokat. Napvilágra hozza a fiatalok házasságát, megpróbál a hercegtől kegyelmet kérni az ifjú számára. Elutazása előtti éjszakát még ifjú asszonyával töltheti, csak a napfelkelte nem érheti már a városban, mielőtt az őrség felállna, el kell hagynia Veronát. A dajka átadja Júlia gyűrűjét Romeonak, aki gyorsan búcsút vesz a baráttól, ki megígéri neki, hogy szolgája útján mindenről értesíti, ami a városban történik.
A Capulet-házban Páris gróf megismétli a lánykérést, Capulet a gyászra tekintettel szűk körben három nap múlva, csütörtökön megtartják a menyegzőt. Feleségének meghagyja, hogy mielőtt nyugovóra térne, tudassa lányukkal az örvendetes hírt, és készítse fel a nászra.
Romeonak hajnalban el kell válnia asszonyától, a dajka figyelmezteti a lányt, hogy az anyja közeleg. Romeo megígéri a lánynak, hogy mindennap hírt ad magáról. Capuletné közli Júliával, hogy Páris gróf megkérte a kezét és csütörtökön vezeti oltár elé. Júlia hevesen tiltakozik az esküvő ellen, és a gyászra próbál hivatkozni. Capulet dühödten támad lányára, kitörése még a feleségét és a dajkát is meglepi. Ha nem megy nőül csütörtökön a grófhoz, a házában többé nincs helye. Júlia hiába könyörög szüleinek szava nem hatja meg őket. Miután nem lát más kiutat a dajka is arra biztatja Júliát, hogy legyen a szép Páris úrfi felesége. Júlia színleg megbánást mutat az előbbi viselkedésért, arra kéri a dajkát, kérje apja bocsánatát, míg ő elmegy gyónni a baráthoz.

IV. felvonás
Mire Júlia a baráthoz ér, már ott találja Párist, aki bejelenti a közelgő esküvőjét. Júlia egyetlen kiutat lát reménytelennek látszó helyzetéből, ha öngyilkos lesz. Lőrinc barát egy kockázatos megoldást javasol, ami talán kiutat jelentene ebből a kétségbeesett helyzetből. Egy gyógyszert ad Júliának, amit ha a lány bevesz, mindenki halottnak fogja tartani. Negyvenkét órát lesz ebben a tetszhalott állapotban, eltemetik a Capuletek ősi kriptájában, a barát értesíti Romeot, együtt várják majd a lány ébredését, és magával szökteti Mantovába. Júlia elfogadja Lőrinc barát tervét, elviszi az üvegcsét, míg a barát azonnal ír egy levelet Romeonak, és egy szerzetessel Mantovába küldi.
A házban már mindenki az esküvőre készül, Júlia engedelmes lányként bocsánatot kér atyjától, és színleg beleegyezik az esküvőbe.
Megkéri a dajkáját, hogy éjszaka hadd maradjon egyedül és félelmeit leküzdve megissza a főzetet.
Capulet egész éjszaka le sem hunyta a szemét, készült a menyegzőre, reggel a dajkát küldi az ifjú aráért. A dajka találja meg a halott leányt, jajveszékelésére hívja a lány ágyához a szülőket. Lőrinc barát Páris gróffal és a zenészekkel érkezik a Capulet-házba. A kétségbeesett családot és a násznépet azzal vigasztalja, hogy Júlia a mennyekben már meglelte a boldogságot.

V. felvonás
Romeo szolgájától, Baltazártól értesül Júlia haláláról, mert János barát, akit Lőrinc küldött a levéllel az ifjúhoz, egy félreértés folytán nem tudta eljuttatni hozzá a levelet. Mantova határában azt hitték, hogy pestises, és vesztegzár alá került, nem talált senkit, aki a levelet elvitte volna Romeohoz, így dolgavégezetlenül kellett visszatérnie Veronába. Romeo gyorsan ölő mérget vásárol, és visszaindul Veronába, hogy Júlia mellett érje őt utol a halál.
Lőrinc barát, mikor értesül Jánostól arról, hogy mi történt, azonnal a kriptába siet, hogy Júlia mellett legyen, amikor felébred. Az a terve, újra ír Romeonak, és amíg megérkezik, a leányt cellájában rejti el. Éjjel Páris gróf virágot akar vinni Júlia sírjára, találkozik Romeoval, akiről azt hiszi, sírrabló, a holtakat jött meggyalázni, és rátámad. Bár Romeo meg akarja állítani, de Páris nem hallgat rá, összecsapnak, és Páris meghal. Utolsó-kívánsága az volt, hogy Júlia mellé fektesse Romeo. Teljesíti Páris kívánságát Romeo, s a holtnak vélt Júlia koporsója mellett kiissza a mérget. Lőrinc barát a kripta előtt találkozik Boldizsárral, Romeo szolgájával, aki elmondja, hogy ura már benn van a kriptában. Meglátja a két holttestet. Mikor Júlia felébred, a barát azonnal ki akarja vinni a kriptából, de a lány Romeot keresi. Lőrinc barát elmondja, hogy terve nem sikerült, Romeo és Páris is halott. Közben közeleg, akiknek Páris apródja szólt. Júlia, miután látja, hogy kedvese halott, Romeo tőrével végez magával. Megérkezik a herceg és a két viszálykodó család. Lőrinc barát elmondja a két szerelmes történetét, és szavait igazolja Romeo levele is, aki egy levélben leírt mindent, és meghagyta apródjának, hogy az írást atyjának adja oda.
A két perlekedő család miatt a herceg már második rokonát veszti el, s az ég keservesen bünteti őket, mindkét család legkedvesebbjét, gyermekét vesztette el. A két családfő gyermekeik teteme mellett békél meg egymással.
"Herceg 
(...) Hol vagytok, ellenségek? - Capulet -
 Montagúe - lám gyűlölségtek mily átok:
Szerelemmel gyilkolta meg az Ég
Örömetek, s én, mert tűrtem viszálytok,
Két atyafit vesztek: - így bűnhődünk mind.
Capulet 
Ó, Montague bátyám, add a kezed:
Ez a leányom özvegydíja, többet
Nem kérhetek.
Montague 
De én többet adok:
Szobrot emelek néki sáraranyból,
És mindaddig, amíg Verona áll,
Nevének nem szabad elmúlnia,
Ragyogjon a hű, tiszta Júlia.
Capulet 
S én egy arany-Romeot veretek
Arája mellé: mártír-gyermekeknek
Így áldoz a koldusszeretet.
Herceg
Zord békülést hoz e mogorva reggel,
Fejét a nap se dugja ki nekünk.
Ezt megvitatjuk még a többiekkel.
Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Romeo."

Homérosz-Odüsszeia

Első ének

A történet kezdetén Odüsszeusz már hazaindult Trójából, sok országot bejárt, nagy kalandokon esett már át, társait azonban elvesztette és őt Kalüpszó nimfa ejtette fogságba. Az istenek mind megkönyörültek már rajta, egyedül Poszeidón gyűlölte, amiért fiát, a küklopszot megölte. Míg Poszeidón az aithiopoknál töltötte idejét, a többi halhatatlan Zeusz palotájába érkezett gyűlésre. Itt hosszas beszéd után megegyeztek, hogy Poszeidónnak ideje dühét csillapítania, hisz az összes égi akaratával mégse szegülhet szembe. Hermészt, a hírnököt elküldték a nimfához, hogy eressze a hőst szabadon, Athéné pedig Ithakába sietett, hogy Odüsszeusz fiának, Télemakhosznak erőt öntsön a szívébe.

Ithaka

Bizony szüksége is volt szegény Télemakhosznak erőre és kitartásra, hisz házát kérők serege árasztotta el, kiknek céljuk az volt, hogy Odüsszeusz feleségének, Pénelopeiának a kezét maguk számára megnyerjék. Az asszony döntése azonban lassú volt, ezért naphosszat ott lebzseltek-élősködtek, minek köszönhetően a ház készletei rohamosan kimerültek. Ezen mérgelődött Télemakhosz, s apját hívta gondolatban segítségül, amikor Athéné inkognitóban megérkezett. Az istennő Mentészként, evezős Taphosz uraként mutatkozik be. Félrevonul a ház urával, s elmondja a fiúnak, hogy a ház ura érzése szerint nemsokára hazatér. Tanácsokkal is ellátja, hogy űzze el a kérőket, hívjon holnapra gyűlést össze, valamint, hogy utazzon el Püloszba, hol az isteni Nesztórt, majd Spártába, hol a szőke hajú Meneláoszt kérdezze apja sorsa felől. Pallasz ezután sietősen távozik, és a fiú megsejti, hogy nem földi halandóval volt dolga. Megnyugtatja anyját, a kérőket gyűlésbe hívja, aznap este azonban még velük mulat. Éjjel szobájában szíjjal feszíti meg a reteszt, és jövendőbeli utazásán gondolkozik.

Második ének

Ithaka

Hajnal jöttével Odüsszeusz szeretett fiúsarja gyűlésre hívja az akhájokat, és oda siet maga is. Isteni bájjal felkenve foglalt helyet apja trónusán, szemek tucatjai akadtak meg rajta. A nép színe előtt szólítja fel a kérőket, hogy hagyják el immár szülői házát, ne pusztítsák immár vagyonát. Szép szavú beszéde, hasztalan kesergése sem tudja azonban meghatni a más kenyerén élőket. Ezek anyja bűneit hozzák fel mentségül, ugyanis Pénelopeia három évvel ezelőtt egy halotti leplet kezdett fonni, amit esténként mindig visszabontott. A kérőket azzal hazudtolta, hogy akkor fog ismét nászra lépni, ha a művet befejezte. 3 év múltán végül sikerült leleplezniük, de döntésre még így se jutott. Télemakhosz és ellenfelei sajnos nem tudnak megegyezni, ezért Zeusz két sasmadarat küld intő jelnek. Halitherész Masztoridész, az agg jós ennek láttán megjövendöli Odüsszeusz visszatértét, a gőgős akhájok azonban ügyet sem vetnek szavára. Télemakhosz megfogalmazza vágyát, hogy Püloszba hajózik hírek kitudása végett, de megállapodásra ezután se jutottak, így a tanácsot kénytelen-kelletlen feloszlatták.
Odüsszeusz isteni fia a tengerhez vonult keseregni, itt azonban újólag erőt önt belé Athéné, természetesen nem saját alakjában. Ezután Athéné Télemakhosz alakjában járva a várost, hajót és kísérőket szerzett, a fiú pedig apja házába indult. Itt a kérők nem túl szívélyes fogadtatása közepette tette meg úti előkészületeit, titkába egyedül egy anyót avatott be, de előtte megeskette, hogy anyjának 12 napig nem fog beszélni útjáról. Athéné bűbájt bocsátott az akhájokra, így a kis csapat békében távozhatott a városból.

Harmadik ének

Pülosz

Az utazók Pülosz fövenyére érkeznek, ahol az emberek éppen bikaáldozatot mutatnak be Poszeidónnak. Athéné és Télemakhosz odamennek Nesztórhoz, az itteni királyhoz, aki felszólítja őket, hogy vegyenek részt a szertartáson. Ez persze elég furcsa helyzet az inkognitóban lévő Athénének, hisz istentársának kell áldoznia, de az istennő végigjátssza szerepét. Télemakhosz ezután felfedi kilétét és utazása célját, valamint apja sorsa felől érdeklődik. Nesztór király elmeséli, mint vált sokfelé a görög sereg a trójai diadal után, szót ejt saját és Meneláosz hazatértéről, más hősökről is sokat megtudunk. Odüsszeusz útjáról azonban semmi híre, ezért azt tanácsolja jóeszű Télemakhosznak, látogassa meg Meneláosz spártai királyt, aki hajóival a fél világot bejárta. A bagolyszemű sas képében távozik, Télemakhoszt pedig Nesztór látja vendégül estére. Reggel ököráldozatot mutatnak be az istennőnek, majd Odüsszeusz fiúsarja Nesztór egyik fiának társaságában kocsin Spártába indul.

Negyedik ének

Lakedaimón (Spárta)

Meneláosz király éppen lánya és Akhilleusz fiának lakodalmán tartózkodik, feleségével, Helénével együtt. Eteóneusz, a király fegyvernöke fogadja a vendégeket, akik megmosakodnak, majd belépnek az uralkodó termébe, s mellette foglalnak helyet. A háziúr parancsára először elfogyasztják étküket, s csak utána fognak beszédhez. Télemakhosz ajkáról csodálkozó megjegyzés röppen el a hallatlan gazdagság láttán, amit a tulajdonos is meghall. Ennek hatására elmondja, hogy semmit sem ér ez a sok kincs, hisz oly sok barátja halt keserű halált az elmúlt időben, hogy szíve már semminek sem örülhet. Közben Odüsszeusz nevét is megemlíti, aminek hallatán annak fia elsírja magát, így félig le is leplezi kilétét. Felelevenítik a múlt eseményeit, s rövidesen a másik két férfi is elsírja magát. Szép Heléné azonban búűző szert szór italukba, amitől elfelejtik bánatukat. Így is történt, ezután pedig nyugovóra tértek, hogy a társalgást másnap kipihenten folytathassák. Meneláosz a következő történetet meséli el: “Egyiptom földjéről hazatérőben, éppen Pharosz szigete mellett vesztegelt, mert az istenek nem adtak szelet a vitorlák alá. Már az éhhalál kerülgette őket, amikor Eidotheé istennő segítségére sietett. Azt tanácsolta neki, hogy ejtse foglyul Próteuszt, a tengeri vént, aki mellesleg az ő apja. Ő majd elmondja, hogy engesztelheti ki az isteneket. A király meg is fogadta a tanácsot, s társaival fókának öltözve elkapták a vént. Rövid tusa után az megadta magát, és válaszolt a kérdésekre. Itt tudta meg Meneláosz, hogy Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa tartja fogva, aki nem tud hazatérni hajó és társak nélkül. A király ezután kiengesztelte az isteneket, és visszatért Spártába.” A háziúr így fejezte be történetét, majd felszólítja Télemakhoszt, hogy vendégeskedjen még 12 napig nála. A fiú azonban nem akarja várakoztatni társait, ezért gazdag ajándékok kíséretében visszatér Püloszba.

Ithaka

Ithakában közben rájönnek Télemakhosz eltűnésére, s a kérők merényletet terveznek ellene. Elképzelésük szerint a szamoszi szorosban csapnának le rá hazatérőben. Medón azonban kihallgatta őket és elmondta Pénelopeiának a fenyegető híreket. Az asszony egészen kétségbeesik, hisz fia elutaztának hírét és a készülődő merénylet hírét egyszerre tudja meg. Athénéhez fohászkodik segítségért, aki meg is hallgatja kérését. Nehezen jött álmában az istennő parancsára húga jelenik meg, aki megnyugtatja, fiát a bagolyszemű fogja megvédeni.

Ötödik ének

Olümposz

Az istenek -Poszeidón kivételével- újra tanácsba gyűlnek. Itt Athéné ismét sürgeti Odüsszeusz ügyének rendezését. Így tehát elküldik az isteni hírnököt Kalüpszó nimfához, hogy eressze már végre foglyát szabadon. Az istenek akarata szerint a hősnek tutajon kell elhagynia a szigetet.

Kalüpszó nimfa szigete

Hermész megérkezik a gyönyörű szigetre, és felszólítja az istennőt, engedje el rabját. A nimfa meglehetősen dühbe gurul emiatt, de kénytelen engedelmeskedni Zeusz akaratának. Odüsszeusz 4 nap alatt tutajt épít, és az ötödik napon ezen elhagyja a szigetet az istennő által ajándékozott elemózsia kíséretében. Az út tizenhetedik napján megpillantja a földet, Poszeidón viszont vihart bocsát rá, amiben kis híján életét veszti. Leukotheé halandóból lett istennő azonban megsajnálja, és ajándékul egy fátylat ad neki. Amikor hősünk tutaja szétesik, leveti ruháját, ezt csavarja teste köré, és így úszik két napig a szárazföld felé. A part menti sziklákon majdnem összezúzza testét, de végül Athéné segedelmével sikerül egy folyó torkolatában kiúsznia. A fátylat visszadobja a tengerbe, hisz így kérte az istennő, ő pedig avarba burkolózik a lombok alatt, s elnyomja az álom.

Hatodik ének

A phaiákok földjén

Miközben hősünk álmát alussza a lombosban, Athéné egy lány alakjában megjelenik az itteni király, Alkinoosz lányának álmában. Azt tanácsolja neki, hogy másnap vigye el mosni ruháit a mosógödrökhöz, mert közeleg házasságának napja, amire tiszta öltözékkel kell készülni. A lány így is cselekszik reggel, és édesapja engedélyével két szolgálóleány kíséretében elindul egy szekéren. Kísérői segítségével elvégzi a munkát, ezután megfürdik a folyóban, és éhségét csillapítja. Ekkor ébred fel Odüsszeusz, s szemérmét ágakkal-levelekkel takargatva odamegy a lányokhoz. Megviselt külsejének köszönhetően a lányok értelemszerűen megijednek tőle, de Nauszikaá királylány erőt vesz magán, és szóba áll a jövevénnyel. Hamar rájön nemes származására, oltalmába fogadja, megfürdeti a folyóban, ruhát és ételt-italt ad neki. Azt azonban már nem engedi meg neki, hogy vele együtt menjen apja házába, tudniillik fél a rossz nyelvektől. Csak Athéné szent ligetéig vezeti el, itt kell megvárnia, míg a lány visszaér a palotába, s csak ezután indulhat el oda ő is. Előtte egy fohászt rebeg el istennőjéhez.

Hetedik ének

A phaiákok földjén

Nauszikaá visszatér apja házába, és visszavonult hálójába. Odüsszeusz ezután indul el céljához. Athéné egy hajadon képében vezeti el a díszes házhoz, valamint ködöt is bocsát rá, hogy a gőgős lakosok ne láthassák meg. Azt tanácsolja a hérosznak, hogy boruljon Árété királynő lába elé, így kérjen segítséget utazásához. A palota ércfalai és gyönyörűséges kertje ámulatba ejtik hősünket. Bámészkodva lépi át a ház kapuját. Még mindig nem láthatja senki, csak akkor foszlik le róla a láthatatlanság, amikor az úrnő lábát átöleli. Érthető módon először nagyon meglepődnek, aztán étellel-itallal kínálják vendégüket. Odüsszeusz beszámol utazásának végső részéről, sőt még a királylányt is tisztázza az alól, hogy nem személyesen vezette a vendéget a házba. Azt mondja, hogy ő akarta ezt így, nehogy a király megharagudjon. Alkinoosz biztosítja róla, hogy minden segítséget meg fog adni neki a hazatérésre. Rövid idő múlva aludni térnek.

Nyolcadik ének

A phaiákok földjén

Alkinoosz gyűlésbe hívja a phaiákokat, hogy vendégük támogatásáról tanácskozzanak. Ebben Athéné is segít, ugyanis hírnök képében járja a várost. Ráadásul isteni bájt hint Odüsszeuszra, amiért is a nép nagyon megbámulja szép alakját. A gyűlésen elhatározzák, hogy egy bárkát és ötvenkét derék ifjút adnak a vendég mellé az útra. Majd visszatérnek a palotába, ahol lakoma közben Démodokosz lantos zenél, aki ugyan vak, de gyönyörűen tud muzsikálni. A dalnok Odüsszeusz és Akhilleusz viszályáról zeng ódát, ami megríkatja hősünket. Ezt azonban csak a király veszi észre. Az étkezés után a piactérre mennek, ahol versenyeket rendeznek diszkoszvetésben, birkózásban, ugrásban és futásban. Az ifjak Odüsszeuszt is megkérdezik, nincs-e kedve játszani, ő azonban szeretne távol maradni a részvételtől. Emiatt Eurüalosz csúnya sértést vág fejéhez, amiért Odüsszeusz szívében keserű harag gyúl. Megfogja a legnehezebb diszkoszt, és olyan messzire hajítja, amennyire senki se tudta. Majd harci erényeiről zengedezik egy sort, de eddigre már csillapul dühe. A király táncot rendeztet, amelyben fiai a főszereplők. Hősünk megdicséri az ifjak tánctudását, amiért Alkinoosz gazdagon megajándékoztatja a többi phaiák fejedelemmel egyetemben. Eurüalosz egy ezüstmarkolatú kardot ajánl fel neki engesztelésül. Este a bajnokot megfürdetik, egy szép ládába pakolják kapott holmiját, amire ő maga köt különleges csomót. Később újra a dalnok énekét hallgatják Trójáról, amin újra elsírja magát. A király ekkor megkéri, hogy feddje fel végre kilétét, lakhelyét és utazása történetét.
(Megjegyzés: érdemes megfigyelni, hogy akkoriban a vendéglátás szokásai mennyire mások voltak, és hogy mi ma mennyire bizalmatlanok vagyunk vendégeinkkel az ókori görögökhöz képest.)

Kilencedik ének

Odüsszeusz kalandjai- Küklopeia

Odüsszeusz részletesen bemutatkozik házigazdáinak, majd nekikezd viszontagságos kalandjait elbeszélni. Miután társaival Tróját elhagyták, a kikón nép Iszmarosz országába vetette őket a szél, amit bizony rendesen feldúltak. Katonái azonban rendesen lerészegedtek, így az ellentámadásba lendülő ellenség rendet vágott soraik között. Hősünk megmaradt társaival hajókon hagyta el a vészterhes partokat. A kegyetlen sors a Küklópszok földje felé kergeti a hajóhadat. Itt először egy szép kis lakatlan szigeten kötnek ki, majd másnap Odüsszeusz egy hajóval és néhány társával a többieket hátrahagyva átutazik a szárazföldre. Az itt lakóknak ajándékul mézédes bort visznek, amit még a hadizsákmányként szereztek. Betérnek az egyik Küklópsz barlangjába, megcsodálják annak hatalmas méreteit, és fogyasztanak az itt található sajtokból. Hősünk 12 társat vitt magával, a többiek a hajón maradtak. Ők sürgetik, hogy inkább távozzanak, vezérük viszont beszélni óhajt a ház urával. Rövidesen haza is ér a hegyméretű óriás, a Küklópsz, akinek csak egy szeme van, és betereli juhait a barlangba, aminek szája elé egy óriási követ gördít. Odüsszeusz köszön neki, és a vendégszeretet és Zeusz nevében kéri, adjon nekik szállást éjszakára, sőt esetleg ajándékozza is meg őket. A Küklópsz csak nagyot nevet ezen, kijelenti, hogy isten neki nem parancsol, megöli hősünk két társát és elfogyasztja őket vacsorára. Leleményes Odüsszeusz szörnyen megharagszik emiatt, keserű könnyeket hullat, és azt fontolgatja, hogy álmában leszúrja-e az óriást. Utóbb erről lemond, mert így ők sem tudnák elgörgetni a követ a barlang elől, és éhen halnának. Inkább vár másnap reggelig. A szörny másik két társával reggelizik meg, kitereli nyáját, és visszagurítja a követ. Az emberek vezérük vezetésével kihegyeznek egy óriási karót, majd elrejtik az ürülékben. Amikor a Küklópsz este visszatér, megint ritkítja az emberállományt. Odüsszeusz borral kínálja meg, amitől az lerészegedik, és álomba merül. Odüsszeusz Senkise néven mutatkozik be neki. Az est folyamán az akhájok előveszik a nagy karót, és a Küklopsz szemébe szúrják. A szörny felüvölt, fajtársait hívja segítségül, akik azonban nem segítenek neki, hallván, hogy Senkise bántotta. Az óriás elmozdítja a sziklát, várva, hogy a görögök ki próbálnak majd menni, és akkor majd lecsap rájuk. Hősünk azonban nagy cselt eszel ki: juhok aljára kötözik magukat, így menekülnek meg. Az óriás így nem érzi kezével testüket. A vezér leoldozza társait az állatokról, és együtt a hajóba terelik a juhokat, majd tengerre szállnak. Innen próbál szócsatát vívni az egyszeművel, aki az élces szavakra sziklákkal válaszol. Szerencsére ezek nem tesznek kárt a hajóban, a szörny azonban apjához, Poszeidónhoz fohászkodik, hogy ne engedje megvakítóját hazatérni, és hogy veszítse el követőit is. Az akhájok visszatérnek a többiekhez, megsiratják társaikat és megosztoznak a zsákmányon, majd bárkára szállnak, és tovább mennek keserves útjukon.

Tizedik ének

Odüsszeusz kalandjai- Aiolié

Hősünk és társai Aiolié rézfallal övezett szigetére vetődnek Küklopeiából való távoztuk után. Itt Aiolosz Hippotadész él jómódban családjával, és egy hónapon keresztül vendéglik a messzi földről érkezett vándorokat. A háziúr nagy ajándékot ad Odüsszeusznak: egy tömlőbe zárja a süvöltő szeleket, melyek a bárka útját akadályozhatnák, egyedül a csendes Zephírt hagyja szabadon, így bocsátja az akhájokat útjukra. A segítségnek köszönhetően nagyszerűen haladnak hajóikkal. Már-már az otthoni föld partjait vélik látni, amikor borzalmas katasztrófa történik. Mialatt vezérük ugyanis elszundít a nagy fáradtságtól, a katonák irigységüktől eltelvén felbontják a tömlőt, mily ajándékot kaphatott uruk Aiolosztól. Ezzel azonban útjukra engedik a vad szeleket, amik felkorbácsolják a tengert és eltérítik a helyes irányból a flottát. Visszakerülnek Aioliéra, ahonnan azonban kiutasítják őket, mondván, az istenek akaratával ők sem dacolhatnak. Keseregve indultak innen útnak, majd a laisztrügonok honába érkeztek.

Télepülosz

A görögök küldöttséget menesztenek az itteni királyhoz. Ezt a földet azonban gonosz óriások lakják, királyuk megeszi a küldöttek egy részét, a nép pedig ember nagyságú kövekkel igyekszik elpusztítani az emberek flottáját. Meg kell hagyni, nem kevés sikerrel. Csak egyetlen bárka menekül meg a borzalmas kőzáporból, ezen -talán mondanunk sem kell- utazik hősünk is.

Aiaié

A bátor akhájok szomorúan kötnek ki egy ismeretlen szigeten. Letargiájukból Odüsszeusz rázza fel őket, aki egy szarvast ejt el dárdájával, amiből este nagy lakomát rendeznek. A megjavult hangulatot az rontja el újból, amikor vezérük kijelenti, követséget akar küldeni a sziget urához. Végül beleegyeznek, és sorsot húznak. Eszerint a menetet Eurülokhosz vezeti, Odüsszeusz pedig a hajónál marad. A földet egyébként Kirké istennő kormányozza, aki az embereket állattá szokta változtatni. Így járnak a görögök is, miután fogyasztanak a mérgezett ételekből, disznóvá lesznek. Egyedül Eurülokhosz tud elmenekülni, és ijedten újságolja el a hírt a többieknek. Odüsszeusz társai minden ellenkezése dacára elmegy kiszabadítani társait. Útközben Hermész látja el tanácsokkal, hogy állhat ellen a nimfa bájának. Ez sikerül is neki, minek következtében Kirké békét köt vele, szabadon engedi barátait, azaz visszaváltoztatja őket, majd egy évig vendégül látja őket. Távoztuk előtt közli a görögökkel, hogy az Alvilágba kell hajózniuk, azért, hogy találkozzanak egy nagy jós lelkével, aki majd elmondja nekik, mikor térhetnek haza. Céljuk mibenlététől rettegve kelnek útra a sokatjárt vándorok.

Tizenegyedik ének

Odüsszeusz kalandjai- Neküia

Hősünk bárkája immáron az Ókeanosz mély vizei fölött ringatózik. A kimmeriosz nép városát érintvén érik el céljukat, Hádész birodalmát. Itt partra futtatják hajóikat, majd gödröt ásnak, és különféle áldozatokat mutatnak be a holtaknak, többek között állatáldozatot is. Az árnyékléten tengődők csakhamar meg is jelennek, Odüsszeusz azonban visszatartja még őket a friss vértől. Addig nem kaphatnak belőle, amíg oda nem hívják Teiresziászt. Mialatt a jós odaérkezik, a vezér egyik katonájának lelkével beszél, aki még Kirké szigetén pusztult el egy szerencsétlen baleset következtében. A harcos azt kívánja urától, hogy az majd állítson neki méltó síremléket Aiaié szigetén. Ő ezt természetesen meg is ígéri. A jós csakhamar megérkezik és megízleli az élet nedűjét, ezután felvilágosítást ad a szerencsétlen görögnek. Megjövendöli neki hosszas, szenvedéssel teli bolyongását, mert Poszeidón isten dühös lett rá fia, a Küklopsz megvakításáért, sőt két lehetséges jövőt is felvázol előtte. Amennyiben nem bántják Héliosz teheneit, kevesebb bajjal is hazatérhetnek, míg ellenkező esetben Odüsszeusznak el kell veszítenie társait és még sokáig szenvednie. A bölcs beszél neki a kérők majdani elveszejtéséről is, valamint, hogy hazatérte után egy különleges országba kell zarándokolnia, és ott áldozatot bemutatnia. Az öreg többet nem hajlandó beszélni. Láertész fia ezután még édesanyja lelkével vált néhány szót az otthoniakról, majd Agamennóntól hallgatja meg tragikus történetét. Sok híres görög nővel is beszélget, majd Akhilleusszal is társalog. Végül megpillantja Héraklész árnyékalakját is, Aiászt is megpróbálja kiengesztelni, bár hasztalanul. Egy idő után hősünk joggal tartani kezd a holtak tömegétől, ezért inkább hajóra száll és itthagyja ezt a keserű vidéket.Tizenkettedik ének

Puskin-Anyegin

Anyegin jómódú család sarja. Gyermekkorában kitűnő nevelést kap, így tizennyolc éves korára megtanul táncolni, udvarolni, elegánsan viselkedni társaságban. Mindössze a verseléshez nem igazán konyít. Szentpétervári élete eléggé egyhangúan telik. Minden nap családi összejövetelekre, bálokba, balettelőadásokra hivatalos, s vígan pazarolja vagyonát. Egyszer azonban nagybátyja megbetegszik, s ő kénytelen vidéki birtokára utazni, ahol elhatározza, hogy az öröklött kastélyban új életet kezd.

Anyegin szép lassan beilleszkedik a falusi életbe. Egy nap azonban új földesúr érkezik a vidékre, Lenszkij, a költő. Annak ellenére, hogy alapvetően ellentétes természetűek, az idő jó barátokká kovácsolja össze őket. A helységben lakik még egy özvegyasszony, Larina asszony és két lánya: a szép és mindig vidám Olga, aki gyerekkora óta Lenszkij szerelme és nővére a visszahúzódóbb, melankolikusabb Tatjana.

Anyegin megkéri Lenszkijt, hogy mutassa be Larinéknál, aki ezt teljesíti is, de Anyeginban nem hagy mély nyomot a találkozás. Közben nem is sejti, Tatjana szerelemre gyúlt iránta. A lány ezt azonban csak “nyanyájának” (dajkájának) árulja el. Titokban levelet ír Anyeginnek, amit dajkájával küld el. Azt olvasva Anyegin másnap este újból meglátogatja Larinékat…

Tatjana és Anyegin a fasorban találkoznak. A férfit megérintette Tatjana vallomása, s ezért nyíltságára nyíltsággal válaszol. Véleménye szerint nem illenek egymáshoz, nem érdemli meg a lányt, így számukra csak kín lenne a házasélet. Tatjanát kimondhatatlanul elszomorítja ez a vallomás. Eközben Olga és Lenszkij szerelme egyre nő, sülve-főve együtt vannak. Telik az idő, s egyszer Lenszkij meghívja barátját egy Larinék által rendezendő szűk körű bálba, melyet Tatjana-nap alkalmából tartanak.

Tatjana baljóslatú álma, melyben Anyegin megöli Lenszkijt, előrevetíti a tragédiát. A bálra már gyülekeznek a vendégek: orosz földesurak családjaikkal. Lenszkij is megérkezik Anyeginnel, aki végül mégis elfogadta az invitálást. Anyeginnek azonban nincs ínyére a bál, s bosszantja Tatjana búskomorsága is, így elhatározza megleckézteti barátját: a tánc során Tatjana után Olgát kéri fel, akivel több menetet is szenvedélyesen végigtáncol. Ezt látva a féltékeny Lenszkij dühödten viharzik el…

Nem sokkal később Anyegin is követi barátját. Másnap Zareckij segítségével Lenszkij levélben üzen Anyeginnek: párbajra hívja. Anyegin elfogadja a kihívást. A végzetes találkozásra még aznap sor kerül. A párbajt Zareckij vezeti, melynek eredményeképp Lenszkij, mellében golyóval, holtan bukik a hóra.

Olga megsiratja ugyan szerelmét, de viszonylag gyorsan túlteszi magát a tragédián, s kis idő elteltével férjhez is megy ulánus katonatiszthez. Mivel a férjet munkája elszólítja, így az újdonsült pár nemsokára elhagyja a vidéket. Anyja immár Tatjanát is szeretné kiházasítani, de ő a helybelieknek bánatában mind nemet mond. Ezért a család elhatározza, hogy ideiglenesen Moszkvába költöznek, ahol majd találnak Tatjanának megfelelő partnert. Érdekesség, hogy az utolsó előtti fejezetet a “kissé megkésett” invokáció zárja…

Nyolc év telt el, Anyegin ismét visszatért a városba, s azóta újból bálokba jár. Az egyiken találkozik N. herceggel, aki bemutatja feleségének – Tatjanának. Fölismerik egymást, de Tatjana erőt vesz magán, s nem mutatja ki érzelmeit. Otthon Anyegin gyötrődik, rájön, hogy szerelmes Tatjanába, ezért levelet ír neki, de nem kap választ. Végül meglátogatja a lányt, aki elmondja, hogy még mindig szereti, de nem fog véteni az asszonyi hűség ellen. Tatjana távozik, Anyegin pedig megsemmisülten néz az elszalasztott boldogság után.                                                  

Petőfi Sándor-Az apostol

A városban sötét van már, csak egy kis padlásszobában világít még a gyertya. A szegényes berendezésű lakban egy anya szoptatja gyermekét, nagyobbik fia alszik, apjuk pedig az asztalnál ülve gondolkozik.

2
Kiderül, a kisfiú nem is alszik, mert lefekvés előtt még enni szeretne. Apja végül odaadja neki utolsó darab kenyerüket, melyet felfalva végre álomra szenderül időközben elbóbiskoló édesanyjával és testvérével együtt.

3
A férfi félálomban Isten színe elé járul, s előtárja gondolatait: minden bűn okozója a rabszolgaság, mikor ember uralkodik emberen. Ő kész ez ellen fizetség reménye nélkül is harcolni, ehhez kér csak erőt Istentől.

4
Vajon ki lehet ez a férfi, ez a "szent apostol", aki embertársai boldogságát előbbre tartja saját igényeinél? A következő 10 rész erre ad választ:

5
Réges-régen egy asszony valamilyen okból meg akart válni csecsemőjétől, s még születése napján egy bérkocsiba helyezte. A kocsis azonban nem örült az ajándéknak, s kitette a csöppséget egy kocsma bejárata elé. Ott egy részeg tolvaj talált rá, aki hazavitte, s elhatározta, hogy szomszédasszonyával jó pénzért felnevelteti.

6
Másnap a rabló újból átment az asszonyhoz, aki elmondta, hogy a gyermek fiú. Elhatározták, hogy megkeresztelik, s mivel Szilveszter napján találtak rá, a keresztségben a Szilveszter nevet kapta.

7
A gyermek nőtt, s négyéves korára kitűnő kis tolvaj vált belőle. Ekkor azonban nevelőapját, az öreg tolvajt felakasztották, s keresztanyja elzavarta hazulról, hiszen neveléséért már nem remélhetett több pénzt. Az utcán bolyongva egy vénasszony talált rá, aki hazavitte magával, s szállást adott neki. Feladata az lett, hogy a kissé elhízott öregasszony helyett kellett ezekután koldulnia.

8
Hatéves koráig teltek így napjai, közben jól megbarátkozott a vénasszony kutyájával. Azonban egy nap, mikor egy öregúr megkérdezte, ki ő, nem bírt tovább hazudni, s elmondta az igazságot. Legújabb pártfogója pedig elvitte magával a házába.

9
Új otthonában a nagyságos úr fiát kellett követnie és szolgálnia. Azonban a dölyfös úrfi gyakran megbántotta testileg-lelkileg Szilvesztert. Az egyetlen dolog, amely maradásra bírta, hogy "ura" óráin ő is tanulhatott. Tizenhat éves korára viszont elhatározta, hogy búcsút int ennek a háznak, mert a megaláztatást nem bírta tovább viselni. Búcsúajándékként az öregúr egy évi jövedelmét adta az ügyes, szorgalmas fiúnak.

10
Szilveszter elhagyta a várost, és kiért a szabadba. S ekkor, a természetet meglátva döbbent rá, hogy Isten milyen hatalmas és jóságos.

11
A kapott pénzből beiskoláztatta magát, és tanult tovább. A Világtörténetet olvasva rájött élete céljára: a szabadságért kell küzdenie, akár élete árán is.

12
Éppen ezért, elvégezve az iskolát, nem valamely nagyúr szolgálatába állt, hanem elment egy kis faluba jegyzőnek, ott prédikált a szegényeknek, akik nagyon megszerették. Két helyen nem nézték csak jószemmel: a kastélyban és a paplakban. Pontosabban előbbi helyen csak egyvalaki szimpatizált vele: a kastély kisasszonya, akinek egyszer el is mondta élete történetét.

13
Egyszer azonban a pap a templomban Szilveszter ellen lázító beszédet mondott, minek hatására a falubeliek elűzték otthonukból. A kastély kisasszonyától, aki időközben beleszeretett, egy jegygyűrűt kapott ajándékba. Újból a fővárosba utazott, s kibérelt egy kis padlásszobát. Azonban a lány titokban követte, s ő ezekután megosztotta vele szegény életét.

14
Így éltek boldogan az Isten előtt kötött házasságban, amíg Szilveszterben újból fel nem buzogott a tettvágy. Könyvet írt, melyet elvitt a nyomdába, de azt a cenzúrára hivatkozva nem nyomtathatták ki. Végül, hogy valamiből megéljenek, másolásra adta a fejét. Az évek teltek, a kis család pedig három-, majd négyfősre gyarapodott. Ezzel el is érkeztünk újból a jelenbe, ahol otthagytuk a gyermekeivel alvó édesanyát és az időközben lefekvő édesapjukat, Szilvesztert.

15
Másnap szörnyű tragédiára ébred a család: a csecsemő az éjszaka éhen halt. Édesanyja keservesen siratja. Szilveszter nagy nehezen elhatározza, hogy eladja utolsó értékét, a feleségétől kapott jegygyűrűt, hogy illően eltemettethesse halott gyermekét.

16
Szilveszter ezekután sem adja fel életelvét, s kutakodása sikerrel jár: talál egy titkos nyomdát, ahol kinyomtathatja művét. Az emberek pillanatok alatt elkapkodják, azonban a törvény szigorú (és igazságtalan): a könyv lázító, szerzőjét el kell fogni. Szilvesztert úgy hurcolják el a pribékek, hogy már nem is találkozhat utoljára szeretett feleségével és fiával.

17
Álmából-ájulásából felébredve egy börtönben találja magát. Nagyon elszomorodik, azonban nem magát, hanem szeretteit sajnálja. Egyszer rabságában megjelenik neki felesége szelleme, aki tudatja vele, hogy ő már elhagyta ezt a világot. A megviselt Szilveszter tébolyultan esik össze.

18
Tíz év raboskodás után egyszercsak isteni jel érkezik, egy veréb száll az idős Szilveszter börtönének ablakára. A madárka valóban jó hírt hoz, ugyanis Szilvesztert még aznap szabadon engedik.

19
Szabadulása után Szilveszter felkeresi régi otthonát, ahol a szomszédok tudatják vele, hogy elfogása után feleségének a felőle érkező híreket hallva megszakadt a szíve, s szörnyethalt. Az agg felkeresi a temetőt, de nem találja a számára oly' drága keresztet. Szörnyű tervet forral: merényletre készül. Mikor a király a város utcáin felvonul, ő fegyvert fog rá, és lő, de az uralkodót nem éri golyó. Szilvesztert elfogják, s még aznap hóhér vágja le a fejét. Testét az akasztófa mellé temetik el.

20
Telik az idő, új generációk nőnek fel immár, akik lerázzák magukról a rabláncot, és hálásan, tisztelettel néznek fel a régi idők Szilvesztereire, akik teste jelöletlenül fekszik a bitófa mellett...

Odüsszeusz kalandjai- Aiaié

Odüsszeusz és csapata visszatér az Alvilágból Aiaié szigetére Kirké istennőhöz. Legelőször is elhamvasztják elesett társukat a fegyvereivel, majd nagy lakomát ülnek a nimfa honában. Később Kirké félrevonja hősünket, és felvázolja előtte a majdani útján található lehetséges veszélyeket. Először a Szirének sziklái mellett kell majd elhaladniuk, azonban aki meghallja éneküket, mindenképpen hozzájuk és ezzel vesztébe rohan. Ezután vagy Szkülla szörny szirtje alatt haladhatnak el, aki minden hajóról hat embert ragad el hat fejével, vagy más borzalmas utakat választhatnak. Mindenesetre Szkülla felé tűnik a “legbiztonságosabbnak”. Majd Héliosz teheneinek szigetére fognak érkezni, de ezekben kárt tenniük nem szabad, mert akkor nem várt veszedelmek zúdulhatnak nyakukba.
Másnap hajóra is szállnak a bátor utazók, s vezérük közli velük a jóslat Szirénekre vonatkozó részét. Védekezésképpen mindenkinek viaszt tömnek a fülébe, kivéve Odüsszeusznak, aki hallani akarja az igéző dalt, ezért az árbochoz kötözteti magát. Így is történik, Odüsszeusz hallva a gyönyörű éneket, el akarja oldoztatni magát, de társai a parancs értelmében csak még erősebben megkötözik. A veszély elmúltával persze eloldozzák, és a viaszt is kiszedik füleikből. Később Szkülla szirtjéhez érnek, hősünk elhatározza, elpusztítja a bestiát. Figyelmét azonban egy pillanatra eltereli egy felcsapó vízoszlop, és ezalatt a gonosz hat derék hajóst ragad a halálba. Odüsszeusz kénytelen tétlenül szemlélni barátai pusztulását. Rövid utazás után Héliosz teheneinek szigetére érnek, amit két nimfa őriz. Hősünk könyörög társainak, hogy ne kössenek ki ezen a szigeten, ők azonban nem hallgatnak szavára. Később bekövetkezik a legrosszabb is: Odüsszeusz távollétében az éhségtől elragadtatva lemészárolnak néhány tehenet élelemnyerési célzattal. Emiatt az istenek megdühödnek rájuk, és amikor továbbhajóznak, ronccsá törik bárkájukat. A vészt egyedül Odüsszeusz éli túl, aki fadarabokon hánykódva hihetetlen szerencsével újra átvergődik Szkülla bérce alatt, majd Kalüpszó nimfa szigetére vetődik. Hősünk itt fejezi be elbeszélését.

Tizenharmadik ének

A phaiákok földjén

A phaiákok illő pompával, áldozatokkal és ajándékokkal búcsúztatják a messzeföldről érkezett vándort, majd bárkát adnak alája és egy sólyom sebességével repítik haza Ithakába. Itt kiszállítják a hőst ajándékaival együtt, és visszatérnek honukba. Poszeidón azonban megharagszik rájuk és a városuk előtti szorosban kővé változtatja hajójukat, így sziklagyűrűbe zárja a várost. Alkinoosz és hívei áldozatot mutatnak be, hogy megengeszteljék a haragvó égieket.

Ithaka

Odüsszeusz először nem ismeri fel szülőföldjét, mert Athéné ködöt bocsátott szemére. Kétségbeesve fohászkodik Zeuszhoz, és kincseit számlálgatja. Nem ismeri fel a fiatal lányként arra sétáló istennőt, és azt a mesét találja ki, hogy Krétáról érkezett vándor. Athéné megmosolyogja furfangos híve cselfogásait, majd felfedi előtte kilétét. Ekkor Láertész fiúsarja természetesen felfedi lapjait, és illően köszönti az égilakót. Rövid diskurálás után a kincseket a nimfák barlangjába hordják és tanácskoznak. Eszerint Athéné Télemakhoszhoz indul, Odüsszeusz pedig hű kondásához, Eumaioszhoz. Előtte azonban az istennő elcsúfítja alakját, hogy ne ismerjék fel az otthoniak.

Tizennegyedik ének

Ithaka

Odüsszeusz tehát öregember képében keresi fel hű szolgálóját, és majdnem megjárja a vad kutyákkal, de végül a kondás megmenti karmaik közül. Szívesen fogadja, két malacot vág neki eleségnek. A beszélgetés gazdája felé terelődik, akit nagyon sirat a hű cseléd, és már teljesen lemondott viszontlátásról. Az öreg ugyan megjósolja, hogy az nemsokára haza fog térni, de a kondás nem hajlandó hinni neki. Panaszkodik viszont a kérőkre, akik minden vagyont felesznek, elpusztítanak. A vén előadja “élettörténetét”, ami persze teljesen eltér a valóságtól. Krétai hadvezérnek adja ki magát, aki hasztalan szeretne szülőföldjére visszatérni. Este megkerül a többi kondás is és egy szép nagy hízót áldoznak fel, ebből is vacsoráznak. Odüsszeusz még egy utolsó próbára állítja hű szolgálóját: köpenyt kér tőlük, és álmában valóban ráteríti a sajátját a jószívű kondás.

Tizenötödik ének

Lakedaimón

Athéné istennő Spártába siet, ahol felébreszti a szendergő Télemakhoszt. Közli vele, hogy ideje megtérnie hazájába, figyelmezteti a rá leső kérőkre, valamint részletes instrukcókkal látja el hazatértét illetően. Odüsszeusz sarja elbúcsúzik Meneláosztól, aki gazdag ajándékokkal bocsátja útjára, majd társával Pülosz felé fordul. Azonban még ezelőtt szép Heléné egy sas láttán megjósolja apja hazatértét. Püloszhoz érve Télemakhosz sietve hajóra száll, mert nem óhajt Nesztór miatt késedelmet szenvedni. Hajójára enged egy Argoszból érkezett Theoklümenosz nevű szökevényt, aki embert ölt, és egy jós fia. Amikor Ithakába érnek, Odüsszeusz sarja a kondáshoz siet először, míg társait útnak indítja a város felé.

Ithaka

Időközben Odüsszeusz újabb próbának veti alá hű szolgáját. Megjátssza, mintha a városba szeretne menni, mert kíváncsi, hogy marasztalják-e vajon, vagy örülnek, hogy szabadulhatnak tőle. A kondás természetesen nem kívánkozik a dölyfös kérők közé ereszteni. Hősünk szülei felől is tudakozódik, majd meghallgatja házigazdája élettörténetét. Eumaiosz igazából királyfi volt egy távoli országban, de gonosz emberek még kiskorában elrabolták onnan és eladták szolgának Láertésznek, Ithaka királyának. Azóta él itt szolgálóként, a sertésekre ügyelve.

Tizenhatodik ének

Ithaka

Télemakhosz belép a kondás kunyhójába, aki nagyon megörül a váratlan vendégnek. A gazda szól szolgájának, hogy menjen be a városba, és üzenje meg anyjának hazatértét. Eumaiosz így is cselekszik, és mialatt távol van Odüsszeuszt újra ifjúvá változtatja Athéné. Apa és fia hosszú idő után újra találkoznak, sokáig csak zokognak örömükben. Megbeszélik, miként fogják a gonosz kérőket elveszejteni. Mire a kondás visszaér, Odüsszeusz újra öregemberré változik vissza.
Közben visszatér a városba a kérők gyilkos hajója, amelynek utasai bosszankodnak tervük meghiúsultán. Újabb merényletet akarnak az isteni sarj ellen szőni, de a visszafogottabbak még csillapítják indulatukat.

Tizenhetedik ének

Ithaka

Télemakhosz visszatér palotájába, ahol legelőször is édesanyját köszönti, majd vendégét fogadja vissza társától. Ezután megfürödnek, új ruhát vesznek, és étkezni mennek. Közben a fiú beszámol a megtudakolt hírekről, amelyekkel meglehetősen felzaklatja anyját. Majd a vendég is jóslásokba bocsátkozik, miszerint Odüsszeusz már visszatért honába, csak esetleg még kilétét nem fedte fel. A diskurzus után a kérőket is étkezni hívják.
A kondás és a koldusnak öltözött Odüsszeusz is elindul útjára, persze ők lassabban haladnak. Találkoznak a juhok őrzőjével, aki hangos szóval káromolja őket, még meg is rúgja urát. Az azonban csak fogcsikorgatva nézi, de nem támad rá. A pásztor elviharzik mellettük, ők is folytatják útjukat. Amikor a palotához érnek, a kondás megy előre és csak utána a koldus. Az ajtóban megpillantja kutyája, Argosz, aki azonnal holtan esik össze gazdáját megpillantván. Odabent először a ház urától kap ennivalót, majd a kérőktől kunyerál. Egyedül Antinoosz nem hajlandó neki adni semmit, sőt még egy zsámollyal is megdobja. Ilyetén viselkedését még társai sem helyeslik. A ház úrnője beszélni szeretne vele, ő azonban türelmét kéri estéig, hogy akkor nyugodtan, négyszemközt maradhassanak.

Tizennyolcadik ének

Ithaka

Arnaiosz, a koldus, akit errefelé csak Írosznak ismernek, betér Odüsszeusz házába. A kérők bíztatására távozásra vagy harcra szólítja fel hősünket. Ő először megpróbálja szavakkal nyugvásra bírni, de miután ez nem megy, vállalja a birkózást. A tét nagyon “komoly”: ha Írosz veszít, egy kegyetlen király országába fogják küldeni, a győztest viszont mindennapi eledel és egy finom csemege illeti meg. Athéné istennő megacélozza Odüsszeusz izmait, aki így könnyedén töri csontját ellenfelének. Írosz ezután természetesen magatehetetlen állapotba kerül. A győztes megkapja jutalmát, a finom eledelt. Hősünk ezután figyelmezteti az egyik derekabb kérőt, Amphinomoszt, hogy térjen haza, az azonban nem hajlik szavára. Pénelopeia később isteni szépséggel övezetten lép a kérők közé, beszélni fiával. A kérőket erre mind nagy vágyakozás fogta el iránta, ajándékkal is kedveskedtek neki. Este egyik szolgálólány vérig sérti Odüsszeuszt, de az nem tesz erre megtorló lépéseket. Egyik kérővel is szópárbajba keveredik, aminek hatására egy zsámoly repül felé a levegőben, ez azonban nem őt, hanem a pohárnokot találja el. Itt azonban Télemakhosz közbelép, és hazaküldi a gazokat.

Tizenkilencedik ének

Ithaka

A kérők távozása után Télemakhosz és apja isteni megvilágítás mellett a hálóterembe hordják a palotában található összes fegyvert, a majdani támadás előkészületeként. Ezután a fiú lefekszik aludni, az apa pedig -természetesen inkognitóban- beszélget feleségével. Szemrebbenés nélkül végigmondja állítólagos élettörténetét, majd az Odüsszeuszról megtudott “információkat” is. Ezzel nagyon meglágyítja az úrnő szívét, aki ezért mindenféle kényelemben akarja részesíteni. A koldus azonban elutasítja ezt, ő megelégszik egy idős asszony által végrehajtott lábmosással. A sors úgy hozza, hogy ez az anyó éppen a dajkája lesz, aki felismeri Odüsszeusz lábán egy vadkanvadászatkor szerzett sebet. Hősünk azonban titoktartásra kötelezi, amit ő meg is fogad. A lábmosás után Pénelopeia egy különös álmáról beszél neki, ami Odüsszeusz hazajöttét jövendöli meg. Ő azonban nem hisz ebben, ezért íjászversenyt óhajt rendezni, aminek győztese vehetné őt feleségül. A feladat tíz balta fejének a lyukán átlőni, mert Odüsszeusz ezt hajdanán meg tudta csinálni. Hősünk persze helyesli az ötletet.

Huszadik ének

Ithaka

Odüsszeusz kénytelen végignézni, ahogy szolgálólányai a kérők ágyába igyekeznek. Dühét azonban elnyomja, és a bosszút melengeti szívében vagyonának harácsolói ellen. Erős kétségek gyötrik azonban a győzelemmel kapcsolatban. Ezeket Athéné istennő oszlatja szét, aki nagy önbizalmat önt bele. Pénelopeia sírással tölti az éjt, mert szíve szerint inkább a halált választaná, minthogy férjénél silányabb férfival kelljen megosztania ágyát. Reggel hősünk csodajelet kér Zeusztól, amit meg is kap. Mennydörgést hall, valamint az egyik cseléd hangosan gyalázza a kérőket. Télemakhosz felébredvén kitakaríttatja a házat, majd a vendég hogyléte felől tudakolózódik. Rövidesen megérkezik a kondás, a gonosz Melantheusz és Philoitiosz pásztor, aki kedvesen fogadja az öreg koldust. A kérők újonnan tervezgetik a háziúr elleni merényletet, végül azonban mégiscsak későbbre halasztják. Megkezdődik a díszes nagy lakoma, ahol Télemakhosz felszólítja a részvevőket, ne veszekedjenek és erőszakoskodjanak. Az egyik kérő mégis egy ökörlábat vág a szegény koldus fejéhez, akinek még sikerül utolsó pillanatban lebuknia. Télemakhosz alaposan lekorholja az arcátlant, amit mindenki kénytelen helyeselni. Megkérik a fiút, hogy az sürgesse édesanyja esküvőjét. Ő közli, hogy nem dobhatja ki anyját házából, mire ők nagy nevetésre fakadnak. A jós megjövendöli csúnya végzetüket, ők azonban nem hallgatnak rá és elbocsátják maguktól. A hátralevő időt Télemakhosz bosszantásával és vendégei szidásával töltötték a szemtelenek.

Huszonegyedik ének

Ithaka

Pénelopeia tehát belép a palota kincstárába és megragadja Odüsszeusz visszacsapó íját. Ezt viszi a kérők elébe, hogy mérjék meg vele tudásukat. A feladat 12 fejsze fokán átlőni, és a győztes nyeri az úrnő kezét. Maga Télemakhosz is megpróbálkozik az íjat felajzani, hogy anyja házasságát elodázza, de ehhez kevés az ereje is, valamint apja jelzésére nem is próbálkozik. A kérők is hasztalan próbálkoznak meg az íjat felajzani, gyengék is ők ehhez. Odüsszeusz ezalatt felfedi kilétét két hű szolgája a kondás és a pásztor előtt. Azok sírva fakadnak, és csak uruk parancsára hagyja azt abba. Hősünk beavatja őket tervébe, majd visszatérnek a versenyzőkhöz. A kérők láng felett melegítik, faggyúval kenik az íjat, de még így sem sikerül lőniük vele. Végül úgy határoznak, másnapra halasztják a dolgot, addig még áldozhatnak és az istenek segítségét kérhetik. A koldus azonban kéri őket, hadd próbálkozhasson meg ő is. Először nem akarják megengedni neki, de végül Télemakhosz és Pénelopeia közbenjárására belemennek a dologba, persze azzal a feltétellel, hogy ő nem veheti el Pénelopeiát még győzelem esetén sem. Ezalatt Pénelopeia fia intésére felvonul termeibe, az egyik szolgáló intésére a nők magukra zárják az ajtókat. A derék pásztor az udvari ajtót is jó erősen sással köti be. A koldus pedig megpendíti a húrt, mely gyönyörű égi hangzatot k

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 30674
Hónap: 155
Nap: 5